Tulajdonképpen a zenei tanulmányaim már az általános iskola 1. osztályában elkezdődtek: szüleim, akik zeneszerető, amatőr muzsikus emberek voltak, látták, hogy szeretek énekelni és jó a hallásom, beírattak az akkori Leőwey Klára Ének-Zenei Általános Iskolába, ahol minden nap volt énekóra és a III. kerületi Állami Zeneiskola tanárai is az épületben tanítottak. Így, amikor az első év végén a hangszeres tanárok felvételit hirdettek, én is voltam bátor jelentkezni. A családi legendárium úgy tartja, minden előzetes családi egyeztetés nélkül mentem be zongorára felvételizni, és amikor a tanár néni megkérdezte: „és, kislány, van otthon zongorátok?” , így válaszoltam: „nincs, de anyukám azt mondta, hogy vesz…” A családomnak nem kis fejtörést okozott ez a mondatom, de végül megoldották a feladatot, és lett egy öreg fatőkés zongoránk.

A zongoratanárom Domokos Kinga néni volt, akit nagyon szerettem és tiszteltem – évekig tartottuk a kapcsolatot később is. Fantasztikus pedagógus volt: bár nem volt túl jó kezem a zongorázáshoz, de mindig kitalált nekem olyan darabokat és feladatokat, amiket élvezettel csináltam – még skálázni is szerettem! Valamikor Papp Lajos zeneszerző felesége volt, így első kézből kaphattam a szerző darabjaiból. Kinga néni rendkívül jó kapcsolatot tartott a szüleimmel is, én pedig rajongtam érte….

Ötödikes voltam, amikor a zenei általános új épületbe költözött, a Mókus utcába. Amikor a költözéskor az új épület 2. emeletére felmentünk, egy üvegfallal elválasztott folyosó részre jutottunk – ez lett a Zeneiskola központja később, hasonló a mostanihoz. Ott is még pakolás folyt és mi gyerekek „beszemtelenkedtünk” körülnézni. Egy ismerős idős hegedűtanár bácsi egy szépséges, aranyozott, húros csoda mellett tett-vett. Így találkoztam először közelről a hárfával – szerelem volt első látásra.

A következő tanévben el is kezdtem hárfázni Gábos Ilonka néni irányításával. Mivel otthon – érthető módon – nem volt hárfánk, a zeneiskolában gyakoroltam délutánonként. Emlékszem:  az első terembe, az ütőterembe volt beállítva a hangszer, és addig lehetett gyakorolni, amíg meg nem érkezett Oszi bácsi (Balázs Oszkár) tanítani. (Amikor hatalmas alakja megjelent az ajtóban, már iszkoltam is…)

Hetedikben a fejembe vettem, hogy zenei pályán fogok továbbtanulni – igen ám, de a zenei általánosba járók számára nem volt kötelező a szolfézs! Így átirányítottak a 2. kerületbe, Raj Gizellához, felvételi előkészítőre (valószínűleg Óbudán akkor még ilyen nem volt…). Gizi néni egy kiváló tanár volt, másfél évig jártam hozzá és neki köszönhetem, hogy a Konziervatóriumban sem vallottam szégyent elméletből.

A konzis évek alatt kissé lazább lett a kapcsolatom az anyaiskolámmal, de a főiskolás évek alatt újra Óbudára hozott a sors: a szolfézs gyakorlatvezető tanárom Varga Károly volt, aki már az első tanítási gyakorlatok alatt megláthatott bennem valamit, mert harmadévben elhívott óraadó tanárnak. Karcsi bácsi óráinak hangulata már főiskolásként megragadott, egyszerűen nem lehetett nem figyelni rá, olyan lelkesedéssel tanította a szolfézst.

A régi iskolámba visszatérni, azok közé a tanárok közé, akik a példaképeim voltak és most kollégáimnak nevezhettem őket – nagy megtiszteltetés és felemelő érzés volt. Till Ottó, aki már gyerekkoromban is a zeneiskola igazgatója volt, nagy örömmel fogadott és számomra nagyon megható volt, hogy nem a régi növendéket, a gyereket látta bennem, hanem a visszatérő „családtagot”. A zeneiskola légköre nagyon baráti volt, a kollégák jó kapcsolatot ápoltak egymással: ez a havi rendszerességgel megtartott kisebb értekezleteknek (amit mi „szent hétfő”-nek hívtunk) is volt köszönhető.

Ottó bácsi nagy figyelemmel fordult mindig a fiatal pályakezdő kollégák felé: az én esetemben ez abban is megnyilvánult, hogy – mivel az Óbudai Kamarazenekar abban az évben éppen azt a Händel Hárfaversenyt játszotta, amit én is a diploma műsoromba választottam  – a Kamarazenekarból néhány kolléga az én diplomakoncertemen is részt vállalt és kísért engem, Ottó bácsi pedig vezényelt… Elmondhatatlan élmény volt!

A diploma után kineveztek és azóta is abban a Zeneiskolában tanítok, ahonnan elindultam egykor. Nagyon sok segítséget kaptam az első években az akkori iskolavezetéstől, az igazgatóhelyettesektől: Túry Éva néni és Bognár Istvánné Éva néni ajtaja mindig nyitva állt előttem, ha kérdezni szerettem volna valamit és végtelen türelemmel segítettek át mindannyiunkat az adminisztrációs nehézségeken és egyéb iskolai problémákon is. (Szolfézstanárként több iskolában is tanítottam, így mindig volt mit kérdeznem.)

Nagy változást hozott az életemben a 2007-es év: Vigh Andrea közbenjárására (aki akkor a Zeneakadémia hárfatanára volt) Kenessey László igazgató úr elindította a hárfa tanszakot, így, több év szolfézstanítás után végre a hangszeremet is taníthattam. Öt növendékkel indultunk, de pár éven belül már tucatnyinál is több lelkes növendék járt nap,mint nap órákra. Így 22 év szolfézstanítás után a hárfaoktatásé lett a főszerep (néha azért hiányoznak a csoportos órák…).

A mostani kollégáim között számosan vannak, akik – hozzám hasonlóan – Óbudáról indultak és ide tértek vissza tanárként: a közös múlt és ifjúságunk meghatározó emlékei – tanári példaképeink – arra ösztönöznek bennünket, hogy a most felnövekvő, zenetanuló generáció is megismerhesse azt az érzést, hogy mit jelent „óbudai zeneiskolásnak” lenni.

Szederkényiné Horváth Márta

Ahol megtalál minket

 

1033 Budapest, Harrer Pál u. 7.
Tel.: +36 1 388 8569
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Nyitvatartás:
Hétfő - péntekig: 9.00 - 19.30

Térítési díjak befizetésével
kapcsolatban:
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 Fenntartónk és működtetőnk:
 

Partnereink

 

 

 

 


 

"Sasfiókák" pályázat

Beszámoló

Képzőművészeink tanulmányútját a 

támogatta.

AZ ADATKEZELÉSI TEVÉKENYSÉGEK NYILVÁNTARTÁSA

Iránytű

Az Észak-Budapesti Tankerületi Központ
információs kiadványa

Óbuda

Újpest

Impresszum

Aelia Sabina AMI
1033 Budapest, Harrer Pál u. 7.
tel.: +36 1 388 8569

 


Az oldalon megjelenő tartalom az Aelia Sabina AMI és az Aelia Sabina Zeneiskolai Alapítvány tulajdona. Az aeliasabina.hu oldalain megjelenő tartalmak engedély nélküli felhasználása, publikálása jogi következményekkel jár.

 

Maradjunk kapcsolatban

Youtube